Jó itthon! Szeretem ezt a poros kisvárost, még akkor is, ha most minden fel van túrva (valami csöveket cserélnek városszerte). És szeretek kinézni az ablakon és erdőket látni, meg a kis kápolnákat a domtetőkön…még a kommunista tömbök is képesek lenyűgözni:) És rájöttem, mennyire szeretem az éjszaka csöndjét… hogy csak néha vonyít egy-egy kóbor kutya…különben igazi éjszakai bagoly lettem újabban. Képtelen vagyok aludni…az ú.n átállás az, ami most tavalyhoz képest sokkal nehezebben megy, és a szervezetem még mindig amerikai idő szerint akar működni. A megszokás bizony nagy úr… néha még ébredek úgy, hogy azt hiszem valamelyik motel szobában vagyok (elég vicces), és gyakran kérek angolul elnézést, ha (boltban, kocsmában…) véletlenül nekimegyek valakinek. Még felkapom a fejem minden egyes magyar szóra…és rendesen rosszul esik, ha nem mosolyognak vissza az emberek…  Egész nyáron arra vágytam, hogy végre beülhessek egy jóóó, füstös kocsmába, ahonnan nem pakolnak ki éjjel 1 órakor, mert záróra van:) Úgy hogy tegnap este beültünk az egyik helyre. Kicsit rossz volt, hogy nem volt Margaritájuk, sem Smirnoff, és hazafele csak a telefon fénye világított.. Na, igen, és fura, hogy újra telefonálhatok és bármikor kapcsolatba léphetek a családdal és a barátokkal. Itthon még a víz is más…ihatok ásványvizet, és végre normális kaját…csak a gyomrom ne lenne még mindig úgy összeszorulva…na mindegy

Most, hogy hazaértem, illene valami végkövetkeztetést levonni, kicsit objektíven megvizsgálni az anyagi oldalát az egésznek….hogy ha esetleg a jövőben valaki azt tervezné, hogy Amerikába megy szezon munkára, talán még hasznos is lehet ez a blog(bejegyzés).

Mindenesetre az tény, hogy aki csak pénzt akar szerezni, annak fölösleges Amerikáig menni. Hisz azt lehet itt is, közelebb, Európában, vagy országon belül is, akár. Ráadásul elég rizikós, ha idegen helyre mész, mert nem tudhatod előre, hogy milyen lesz a munkaadód, mennyi órát kapsz (lásd kedves Wildernesses “barátainkat”, akik magasról letojták a szerződést). És főleg, ha úgy vágsz neki a nyárnak, hogy kezdetben csak egy munkahelyed van, közben meg azt reméled, hogy majd ott találsz egy másikat… Sajnos teljes mértékben a szerencsén múlik minden… hogy milyen lesz a FÖNŐKÖD (nagybetűk használata jogos)…mert lehet, hogy nem tudod majd egyeztetni a két órarendet …ha egyáltalán találsz második munkahelyet(mindig függsz a fönöktől, hogy változtat-e kérésedre az órarenden). És sajnos Amerikában is tombol a gazdasági válság…a munkaadók azon vannak, hogy minél több embert dolgoztassanak a lehető legkevesebb pénzért. Ezért van az, hogy folyamatosan bizonyítanod kell, hogy Te jobb munkaerő vagy, mint a többiek…hogy több órát adjanak neked, keményen dolgozol…holott ugyanannyi az órabéred akkor is ha csak vegetálsz a munkahelyen…akkor viszont lehet, hogy nem kapsz majd elég órát.. A lényeg, hogy folyamatosan meg tudj alázkodni, és legalább el tudd játszani, hogy tiszteled a főnököt a szabályaival együtt:) Egy szó, mint száz, ajánlott jóban lenni a főnökséggel.  Mert különben tud ez az egész nyári szezonmunka vagány is lenni, élménydús és élvezetes, ha összebarátkozol velük, és meg tudod szeretni azt a környezetet és azt a társaságot, akikkel együtt dolgozol…a végén aztán alig akarnak majd hazaengedni:)De addig is, közös bulik, szabadnapokon közös lógások, kávézások, és különben az amerikaiak nagyon segítőkészek tudnak lenni. Példák, amik csak úgy eszembe jutnak: Josh rengetegszer vitt el Barabooba, ha dolgom volt a bankban…a lábamra lett az az izé…mindenki el akart vinni az orvoshoz, jobban aggódtak, mint én:),Joan (a kedvenc menedzserem, aki még nem tudná:) a legfinomabb Browniet süti a világon:) sokszor kényeztetett minket a süteményeivel, sőt, meghívott az otthonába, hogy egy teljes napot töltsünk el együtt. Tammy (a másik menedzser) muffint hozott utolsó nap mindannyiunknak, és kaptam egy Culverses plüss kutyát is:)…még az orosz menedzserünk is megölelgetett, pedig Ő aztán olyan rideg mindenkivel, se egy mosoly, se egy jó szó:))….na de kicsit eltértem a témától..mindegy, ma megígértem magamnak, hogy nem bekkszpészelek, írom, ami jön:) A lényeg, hogy nagyon jó fejek tudnak lenni az amcsik, és rengeteget lehet tőlük tanulni…no nem csak azt, hogy hogyan keverj csokishakeet, és hogyan kell kasszázni…talán a legfontosabb magatartásbeli különbség, amiből az európai embernek sem árt ha “eltanulja”, az amerikaiak sokkal lazábban veszik az életet, nem stresszelik annyit magukat, nem bonyolítják túl a dolgokat, és sokat nevetnek és mosolyognak, sokkal közvetlenebbek és barátságosabbak… Valójában szerintem nem a pénz az, amiért érdemes Amerikába menni…és a nyelvtanulás is kérdéses..például Ovi már korábban is nagyon jól tudott angolul, azt mondta, hogy Ő sok újat nem tanult a nyár alatt, leszámítva egy-két kifejezést, amit a british english nem használ. Mondjuk én, aki örök életében németes voltam, rengeteget tanultam, tehát nekem már csak a nyelvtanulás céljából is megérte….de ez eltörpül mindamellett, amit láttam és tapasztaltam. Nem csak, hogy rengeteg nemzetiségű emberrel összeismerkedtem és tanultam tőlük, a szokásaikról, az életmódjukról, de megtanultam kicsit elengedni édesanyám szoknyáját és önálló lenni, a saját pénzemből gazdálkodni, beosztani, megélni és gyűjtögetni..ráadásul idegen környezetben. ..és végül az utazás, mert bizony filmbeli helyszíneken jártam, ahova nem jut el akárki.

A végkövetkeztetésem az, hogy jó lecke volt, és bár sokat panaszkodtam arról, hogy nem érte meg (mert pénzügyileg valóban annyira nem, mint a korábbi években)…de megérte!…

[JUDITKA] még lenne, miről meséljek, hogy ma bejártuk a Central Park egynegyedét (szinte 3 óra alatt), aztán délután jól elvert az eső, és bőrig áztunk a Brooklyn hídon..és mesélhetnék a Bodies kiállításról, ahol valódi emberek voltak kitéve, és nem üveg mögött, hanem ott sétálhattunk a testek között, megszaglászhattuk, és milliméternyi közelségből vizsgálhattuk…a csontokat, az izületeket és izmokat, vérereket és mindenféle szervet. Nagyon tanulságos volt, és bizonyára, még tanulságosabb lett volna, ha értettem volna az orvosi szaknyelvet, és a latin elnevezéseket:)…ha valaki New Yorkba téved, ki ne hagyja!!!..

(more…)

[JUDITKA]…méghozzá a Broadway-en, az Ambassador színházban!!!!!Egészen máig csak álmodoztam arról, hogy egyszer majd én is beülök egy hatalmas, csillogó-villogó színházterembe a Broadway-en és részese lehetek egy igazi musical előadásnak!!! Az ötlet már a tegnap megszületett a fejecskénkben, hogy valahogy jegyet kellene szerezni..mondjuk a West side story-ra, vagy a Chicago-ra…ma pedig már el is mentünk reggel korán a jegyirodához és érdeklődtünk is. Persze nagyon elkeseredtünk -és már le is mondtunk úgy ahogy az egészről-, amikor megtudtuk, hogy 72 dollár a legolcsóbb jegy… (more…)

[JUDITKA] ki korán kel…blogot ír. Míg a többiek ébredeznek, én blogolok…Egyelőre úgy néz ki, hogy az időjárás velünk tart:) Tegnap is ragyogó napsütés volt és nyári meleg, úgyhogy el is mentünk a Szabadság szoborhoz. Rengeteg hozzánk hasonló jószág gyúródott még ott, többek között találkoztunk a Culverses orosz csajokkal:) de itt aztán tényleg minden nemzetiségű megfordult. Először is egy hosszú sort kellett kivárni a jegyekért, aztán újabb sort, hogy ellenőrizzék a táskánkat, nehogy valami terroristák legyünk:) Nagy plakátok hírdették, hogy tilos fegyvert, kést, bombát, gázsprayt, vagy bármilyen szúró eszközt felvinni a hajóra… ehhez képest a körömvágó kisollót, a körömreszelőt, Roziéknak pedig a bicskát és a mini tool-t senki nem szúrta ki:) A hajón, mint annak idején az imigránsok, úgy utaztunk…állva, zsúfoltan…de megérte, a látvány mindannyiunkat kárpótolt, a néni lenyűgözött…engem már második alkalommal. Hosszas fotózkodás után valahogy sikerültújra sorbaállni egy újabb hajóhoz, ami átvitt az Ellis szigetre, ahova annak idején minden bevándorlót hoztak és kivizsgáltak. (more…)

[JUDITKA] Jól utaztunk…nagy részét átaludtuk a vonatozásnak, és a hostelhez is elég kalandosan jutottunk el, ugyanis Attiláék még Chocagóban lejegyezték a címet egy papír darabkára, és az a papírcetli elvesztődött… kellett keressünk internetet  és újra meg kellett keresni a címet:) aztán a taxis is egy utcasarkon rakott ki bennünket, úgyhogy még kellett egy adagot gyalogolni a csodálatos New York cityben. A hostel nem egy kacsalábon forgó kastély…vigyázni kell, hogy dőlsz neki a falnak, es tízen vagyunk egy szobában, egy vikinggel (norvég) , egy izraelivel és…a harmadikat még nem ismerjük:)..elég ramaty minden, a csomagjainkat egy hatalmas szobában kellett hagyjuk a többi hostellakó csomagjával együtt, (more…)

[JUDITKA] állítólag három telefon is ébresztett ma reggel, 8kor (…érdekes módon én egyiket sem hallottam…), de mind a három kinyomódott, vagy öt, tíz perces szundira állítódott be:)…amiből aztán az lett, hogy  fél tíz fele keltünk fel véglegesen. Nem siettünk el ma semmit…még az Adler Planetáriumba is kerülő úton mentünk..és utána a vonatállomásra is gyalog mentünk..pedig bérletünk van rá… A Planetáriumi látogatásunk egy hatalmas moziteremben kezdődött, ahol a Night Sky Life című igen hasznos és tanulságos előadást/vetítést nézhettük meg…féligmeddig feküve, jóóó kényelmesen…Egy kupolaalakú falra vetítették az összes csillagot és bemutatták mindegyiket, meséltek a mitológiájukról, és a változásukról, keveset a bolygókról, és közbe köbe megforgatták a fényeket/”csillagokat”, hogy olyan érzésünk volt, hogy valóban forog a Föld:) Nagyon érdekes volt. Az előadás után gyorsan körbejártuk a múzeumot..amit valósz;ínűleg többre értékeltünk volna, ha lett volna egy kevés háttértudásunk a teleszkópokról és a mindenféle mérnöki számításokról, meg NASA-s sztorikról… Na de így is vagány volt, főleg, hogy ingyenes volt a belépés:D (more…)

[JUDITKA] jóóó korán felkeltünk, mert hét emberre egy fürdőszoba erőst kevés, és még reggelizni is kellett, s így is 11re értünk be a központba. Délelőtt az akváriumba mentünk- már egy ideje kinéztük neten, hogy hétfőnként ingyenes a belépés:)) lehet, hogy pont ezért, rengeteg ember volt, mindenki bénázott a fényképezőgépekkel..öröm volt nézni, hogy kínlódtak egyesek a vakuval…pedig ahhoz nem kell egyetemet végezni, hogy valaki rájöjjön, hogy üveggel szemben nem túl szerencsés vakuzni:)) ráadásul mindenhol fejem- nagyságú betűkkel jelezték, hogy tilos a vakut használni… különben nagyon vagány volt. Hatalmas akváriumokban úszkáltak a mindenféle hideg-, meleg-, sós-,édes- vizi, mocsári és tengeri halacskák, csúszómászók, növények és fene tudja még micsodák. Láttunk anakondát és madárpókot, meg tengeri csikót és rózsaszínűen világító medúzákat..hm… a teknősbékák százféle fajtáját (érdekes módon mindegyikben a saját teknőceimet láttam)… meg búvárt, aki a cápák között úszkált… voltak valami trópusi majmok is mintha..mondjuk azokról nem tudom, hogy kerültek oda…az akváriumba:))) (more…)

[JUDITKA] magam sem hittem, de sikerült mégiscsak ma reggelre valamennyire helyrepofozni a motelszobánkat:) és Ann, a motel tulajdonosa volt olyan rendes, hogy bevitt a buszállomásra… jóóó idejében lementünk, hogy ne kelljen idegnek mellett ülni.. úgyhogy nyugisan megkávéztunk, és még készítettünk pár, utolsó fotót.

Madison volt az első megálló, ahol szinte ott is felejtett a sofőr egy benzinkútnál:)) szerencsére Lóriék szóltak, hogy mi még hiányzunk:) Aztán Milwaukee következett… azt hiszem a világ leghangulatosabb, és számomra legszebb városa….ha amerikai lennék, tutti odaköltöznék.:D

Igen, és láttam a buszablakból a Six Flags-t…ahova nagyon szeretnék eljutni, csak még kérdés hogy hogy…állítólag van valami buszjárat is  Chicagóból…na majd az internet megmondja, ha lesz olyan kedves és nem akad ki.

A lényeg, hogy megérkeztünk Chicagoba és fogtunk egy taxit, amibe minden csomagot bepakoltunk, mi meg páran “haza”metróztunk. Mindenesetre elég hideg és esős idő volt ma, el is vert az eső a hostelig..de ez mind nem lényeg:) A lényeg az, hogy újra itt vagyunk Chicagoban, és már igazán hazafele tartunk, csak előbb még NYARALUNK egy kicsit ebben az őszi, hideg Amerikában, és igazán élvezni fogjuk! Érzem:) érdekes mód, így, a nyár- és a meló végén midnen úgy megszépül. Elfelejtődnek a síránkozások, a koplalás és a mérgelődés… és már már at merném mondani, hogy megérte ezért a pár napért, amit majd itt, Chicagóban és New Yorkban tölteni fogunk. (more…)

[JUDITKA] az utolsó hét szélsebesen elrepült… kevéske munkával, de még több takarítással és szórakozással. Én legalábbis minden szabad percemet kihasználtam, napoztam, Kristallal és Josh-sal kávéztam a Starbucksban, hajókáztunk a Wi sconsin folyón, és voltam Barabooban is, lezártam a bankszámlámat..azt hiszem akkor fogtam fel úgy igazán, hogy VÉGE a nyárnak:) és hazamegyek!!! És úgy igazán a többiek is a Culversből ezen, az utolsó héten eszméltek fel, hogy ezután már csak facebookon láthatnak:) Tegnap  este amolyan búcsú partyt szerveztünk a motelszobánkban, ahova eljöttek egy páran a Culversből, és hajnali 4ig iszogattuk a skót whiskyt meg a sört. ….Na igen, és tegnap sikerült eladjam a biciklimet is 25 dollárért… úgy hogy ma egész nap gyalogolhattam:)

MA VOLT AZ UTOLSÓ NAPUNK DELLSBEN!..és most szándékosan (more…)

[JUDITKA] óóó, igen, nem is számítottunk rá, olyan hirtelen jött az egész… Oviék jöttek haza a Culversből, s ők mondták, hogy hivatalosak vagyunk a szomszéd motelbe, az oroszokhoz egy buliba:) úgy megörvendtem, mert nem valami bulis társaság ez a mienk..gyorsan kicsíptük magunkat s éjfélkor már ott is voltunk…  pff, buli??? a csalódások sorozata ott kezdődött, hogy zene se volt, nem hogy tánc…. :))az oroszok nagyrészt oroszul beszélgettek, és egymás között…Ovinak elég nagy szája van, úgyhogy Ő be-bedobott egy két poént…aztán elvolt az egyik leányzóval…aztán szerencsére Josh is odajött, úgy hogy legalább volt kivel angolul beszélni:) A kalandos része a dolognak az volt, amikor tíz percenként a hostess bekopogott, hogy ne zajongjunk. Ilyenkor mi, vendégek gyorsan be kellett szaladjunk a fürdőbe, leoltsuk a villanyt és kussoljunk, mert (more…)