[JUDITKA] az utolsó hét szélsebesen elrepült… kevéske munkával, de még több takarítással és szórakozással. Én legalábbis minden szabad percemet kihasználtam, napoztam, Kristallal és Josh-sal kávéztam a Starbucksban, hajókáztunk a Wi sconsin folyón, és voltam Barabooban is, lezártam a bankszámlámat..azt hiszem akkor fogtam fel úgy igazán, hogy VÉGE a nyárnak:) és hazamegyek!!! És úgy igazán a többiek is a Culversből ezen, az utolsó héten eszméltek fel, hogy ezután már csak facebookon láthatnak:) Tegnap  este amolyan búcsú partyt szerveztünk a motelszobánkban, ahova eljöttek egy páran a Culversből, és hajnali 4ig iszogattuk a skót whiskyt meg a sört. ….Na igen, és tegnap sikerült eladjam a biciklimet is 25 dollárért… úgy hogy ma egész nap gyalogolhattam:)

MA VOLT AZ UTOLSÓ NAPUNK DELLSBEN!..és most szándékosan (more…)

[JUDITKA] Az első hetek mindig aggódással és izgalommal telnek: hogy lesz-e két munkahely, és a kettő hogy fog összeférni? Kapunk-e majd elég órát és fizetést? Meg tudunk-e majd felelni az elvárásoknak? Stb.

Igaz, hogy kicsit sokat kell spekulálni, és a menedzser fejére járni, de szépen lassan csak kialakul. Ma megyünk a Wildernessbe orijentésönre, és elméletileg holnaptól –végre- ott is munkába állunk. Persze még mindig kérdéses, hogy felvesznek-e életmentőnek (nagyobb az órabére), vagy csak a csúszdákat fogjuk felügyelni. A lájfgárdsághoz ugyanis le kell tenni előbb egy elég komoly vizsgát: fejes a mélyvízbe és  6x50méter gyorsúszás, 3×50 méter választott…mell-, hát-, pillangó-, s fene tudja milyen úszások vannak még, majd vmit bedobnak a vízbe, amit fel kell hozni a medence aljáról… Gyorsúszni egyelőre senki nem tud (more…)

[JUDITKA és OVI] Chicagoban nem volt részünk szép fogadtatásban, szarrá vert az eső, míg elértünk valahogy az Arlington diákszállóba. De az azért nagy szó, hogy nem tévedtünk el… csak az esti sétánál:) de megérte mindenképp az esőben és a nemtomhány kilométerperórás szélben való tévelygés és fagyoskodás, mert a látvány kárpótolt mindannyiunkat (a képek, amik készültek, megtekinthetőek a blog galériájában)…s a meggy a habostortán (mert tegyük fel, hogy a látvány volt a habostorta:) az éjszakai kajálás a McDonald’sban…Másnap  szinte lekéstük az egyetlen buszt, amivel el lehet jutni Wisconsin Dellsig:)…akkora rohanást lerendeztünk, ha Redbullt ittunk volna, akkor arra foghatnám, hogy az adta az erőt, hogy úgy száguldozzak a plussz húsz kilóval magam után, de így…. lényeg, hogy elértük pár perc híján a buszt, s aztán végig  gyermekcsináló időben utaztunk 5 órát. Dellsbe megérkezve valami kedves idegenek terelgettek az eső elől a többi internésönöl sztjudenttel, hívtak nekünk taxit, és szórakoztattak… elég nehéz volt elhinni, hogy mindezt teljesen ingyen tették…azóta is azon töröm a fejem, vajon ki fizette le őket, kik voltak és honnan bukkantak elő…

Jelen pillanatban itt ülünk a fenyőfák alatt, a motellel szemben, egy veder  jéggel a lábunk előtt és (more…)

[JUDITKA] Na, hát akkor szülessen egy blog , mely hét erdélyi diák kétezerkilences nyaráról fog szólni… Amerikában, pontosabban Wisconsin állam turistaparadicsomában, Wisconsin Dellsben… melyről egyelőre elég, ha annyit tudtok (a reklám kedvéért :),  hogy a viziparkok fővárosaként (the waterpark capital of the World) emlegetik. Persze amellett, hogy nyaralni megyünk, úgy tervezzük, hogy két munkahelyünk is lesz…

Arra gondoltam, lehetne ez a blogocska egy kapocs, amely összeköt bennünket az otthonunkkal és az otthoniakkal. Lehetne ez amolyan színes utikalauz, képekkel és videókkal, nyári élménybeszámoló… vagy legalábbis töredéke annak, amit megélünk majd. Nem ígérem, hogy nap mint nap írni fogok…és, hogy csak szép és értelmes dolgokat… Mindenesetre egy próbát megér.

Na és akkor a hosszas szófosás után illene már végre bemutatkoznom. Nevem Kovácsics Judit, 22 éves székely jányka vagyok (remélem, mindenki ért székelyül:), a hargitai kisváros, Gyergyószentmiklós sarja. Időközben végzem a kolozsvári Sapientia egyetem fotó, film, media szakát…nyaranta pedig próbálok minél hasznosabban nyaralni… ezért is döntöttem úgy, hogy újra megsüttetem éccsanyámmal a hamubasűlt pogácsát, szalonnát, s irány a nagyvilág, szerencsét próbálok..újra, igen, újra. Mert már a tavaly nyáron is átrepültem az óceánt, hetedhétországon túlra, az üveghegyeken túlra…majd meglátjátok.

(more…)