[JUDITKA] magam sem hittem, de sikerült mégiscsak ma reggelre valamennyire helyrepofozni a motelszobánkat:) és Ann, a motel tulajdonosa volt olyan rendes, hogy bevitt a buszállomásra… jóóó idejében lementünk, hogy ne kelljen idegnek mellett ülni.. úgyhogy nyugisan megkávéztunk, és még készítettünk pár, utolsó fotót.

Madison volt az első megálló, ahol szinte ott is felejtett a sofőr egy benzinkútnál:)) szerencsére Lóriék szóltak, hogy mi még hiányzunk:) Aztán Milwaukee következett… azt hiszem a világ leghangulatosabb, és számomra legszebb városa….ha amerikai lennék, tutti odaköltöznék.:D

Igen, és láttam a buszablakból a Six Flags-t…ahova nagyon szeretnék eljutni, csak még kérdés hogy hogy…állítólag van valami buszjárat is  Chicagóból…na majd az internet megmondja, ha lesz olyan kedves és nem akad ki.

A lényeg, hogy megérkeztünk Chicagoba és fogtunk egy taxit, amibe minden csomagot bepakoltunk, mi meg páran “haza”metróztunk. Mindenesetre elég hideg és esős idő volt ma, el is vert az eső a hostelig..de ez mind nem lényeg:) A lényeg az, hogy újra itt vagyunk Chicagoban, és már igazán hazafele tartunk, csak előbb még NYARALUNK egy kicsit ebben az őszi, hideg Amerikában, és igazán élvezni fogjuk! Érzem:) érdekes mód, így, a nyár- és a meló végén midnen úgy megszépül. Elfelejtődnek a síránkozások, a koplalás és a mérgelődés… és már már at merném mondani, hogy megérte ezért a pár napért, amit majd itt, Chicagóban és New Yorkban tölteni fogunk.

Ma délután újra a kedvenc mexikói éttermünkben ehettünk…és alig hittük…most így utólag visszanézve, úgy tűnik, mintha nagyon gyorsan eltelt volna a nyár, hisz csak most volt, hogy legutóbb a mexikóiban reggeliztünk Dellsbe indulásunk napján:)…pedig nem…:) És mivel kajálás után is még mindig szakadt az eső, úgy döntöttünk, nem megyünk be a downtownba, hanem inkább elmegyünk egyet kocsmázni. Találtunk a közelben egy jazz és Blues bárt, oda ültünk be…. hát essszméletlenül jól telt…igaz, hogy itt a Margaritát másképp keverik, és ez annyira nem jött be, de a zene teljesen megbabonázott mindannyiunkat…a zenészek, mintha egyenesen valami filmből léptek volna ki, azok a pofáák…. az a tipikus afroamerikai mozgás és éneklés és laza fellépésmód… nehéz leírni.. de pont olyan, mint a filmekben…arra jövök rá folyamatosan, hogy valójában az amerikai filmekben semmi fantázia nincs, mindössze rögzÍtik a mindennapjaikat:)))

Ilyen jól, elmondhatom, hogy rég éreztem magam!!! Ha továbbra is esni fog az eső, kénytelenek leszünk Chicagó összes bárját kipróbálni:))