[JUDITKA és OVI] Chicagoban nem volt részünk szép fogadtatásban, szarrá vert az eső, míg elértünk valahogy az Arlington diákszállóba. De az azért nagy szó, hogy nem tévedtünk el… csak az esti sétánál:) de megérte mindenképp az esőben és a nemtomhány kilométerperórás szélben való tévelygés és fagyoskodás, mert a látvány kárpótolt mindannyiunkat (a képek, amik készültek, megtekinthetőek a blog galériájában)…s a meggy a habostortán (mert tegyük fel, hogy a látvány volt a habostorta:) az éjszakai kajálás a McDonald’sban…Másnap  szinte lekéstük az egyetlen buszt, amivel el lehet jutni Wisconsin Dellsig:)…akkora rohanást lerendeztünk, ha Redbullt ittunk volna, akkor arra foghatnám, hogy az adta az erőt, hogy úgy száguldozzak a plussz húsz kilóval magam után, de így…. lényeg, hogy elértük pár perc híján a buszt, s aztán végig  gyermekcsináló időben utaztunk 5 órát. Dellsbe megérkezve valami kedves idegenek terelgettek az eső elől a többi internésönöl sztjudenttel, hívtak nekünk taxit, és szórakoztattak… elég nehéz volt elhinni, hogy mindezt teljesen ingyen tették…azóta is azon töröm a fejem, vajon ki fizette le őket, kik voltak és honnan bukkantak elő…

Jelen pillanatban itt ülünk a fenyőfák alatt, a motellel szemben, egy veder  jéggel a lábunk előtt és (more…)