Jó itthon! Szeretem ezt a poros kisvárost, még akkor is, ha most minden fel van túrva (valami csöveket cserélnek városszerte). És szeretek kinézni az ablakon és erdőket látni, meg a kis kápolnákat a domtetőkön…még a kommunista tömbök is képesek lenyűgözni:) És rájöttem, mennyire szeretem az éjszaka csöndjét… hogy csak néha vonyít egy-egy kóbor kutya…különben igazi éjszakai bagoly lettem újabban. Képtelen vagyok aludni…az ú.n átállás az, ami most tavalyhoz képest sokkal nehezebben megy, és a szervezetem még mindig amerikai idő szerint akar működni. A megszokás bizony nagy úr… néha még ébredek úgy, hogy azt hiszem valamelyik motel szobában vagyok (elég vicces), és gyakran kérek angolul elnézést, ha (boltban, kocsmában…) véletlenül nekimegyek valakinek. Még felkapom a fejem minden egyes magyar szóra…és rendesen rosszul esik, ha nem mosolyognak vissza az emberek…  Egész nyáron arra vágytam, hogy végre beülhessek egy jóóó, füstös kocsmába, ahonnan nem pakolnak ki éjjel 1 órakor, mert záróra van:) Úgy hogy tegnap este beültünk az egyik helyre. Kicsit rossz volt, hogy nem volt Margaritájuk, sem Smirnoff, és hazafele csak a telefon fénye világított.. Na, igen, és fura, hogy újra telefonálhatok és bármikor kapcsolatba léphetek a családdal és a barátokkal. Itthon még a víz is más…ihatok ásványvizet, és végre normális kaját…csak a gyomrom ne lenne még mindig úgy összeszorulva…na mindegy

Most, hogy hazaértem, illene valami végkövetkeztetést levonni, kicsit objektíven megvizsgálni az anyagi oldalát az egésznek….hogy ha esetleg a jövőben valaki azt tervezné, hogy Amerikába megy szezon munkára, talán még hasznos is lehet ez a blog(bejegyzés).

Mindenesetre az tény, hogy aki csak pénzt akar szerezni, annak fölösleges Amerikáig menni. Hisz azt lehet itt is, közelebb, Európában, vagy országon belül is, akár. Ráadásul elég rizikós, ha idegen helyre mész, mert nem tudhatod előre, hogy milyen lesz a munkaadód, mennyi órát kapsz (lásd kedves Wildernesses “barátainkat”, akik magasról letojták a szerződést). És főleg, ha úgy vágsz neki a nyárnak, hogy kezdetben csak egy munkahelyed van, közben meg azt reméled, hogy majd ott találsz egy másikat… Sajnos teljes mértékben a szerencsén múlik minden… hogy milyen lesz a FÖNŐKÖD (nagybetűk használata jogos)…mert lehet, hogy nem tudod majd egyeztetni a két órarendet …ha egyáltalán találsz második munkahelyet(mindig függsz a fönöktől, hogy változtat-e kérésedre az órarenden). És sajnos Amerikában is tombol a gazdasági válság…a munkaadók azon vannak, hogy minél több embert dolgoztassanak a lehető legkevesebb pénzért. Ezért van az, hogy folyamatosan bizonyítanod kell, hogy Te jobb munkaerő vagy, mint a többiek…hogy több órát adjanak neked, keményen dolgozol…holott ugyanannyi az órabéred akkor is ha csak vegetálsz a munkahelyen…akkor viszont lehet, hogy nem kapsz majd elég órát.. A lényeg, hogy folyamatosan meg tudj alázkodni, és legalább el tudd játszani, hogy tiszteled a főnököt a szabályaival együtt:) Egy szó, mint száz, ajánlott jóban lenni a főnökséggel.  Mert különben tud ez az egész nyári szezonmunka vagány is lenni, élménydús és élvezetes, ha összebarátkozol velük, és meg tudod szeretni azt a környezetet és azt a társaságot, akikkel együtt dolgozol…a végén aztán alig akarnak majd hazaengedni:)De addig is, közös bulik, szabadnapokon közös lógások, kávézások, és különben az amerikaiak nagyon segítőkészek tudnak lenni. Példák, amik csak úgy eszembe jutnak: Josh rengetegszer vitt el Barabooba, ha dolgom volt a bankban…a lábamra lett az az izé…mindenki el akart vinni az orvoshoz, jobban aggódtak, mint én:),Joan (a kedvenc menedzserem, aki még nem tudná:) a legfinomabb Browniet süti a világon:) sokszor kényeztetett minket a süteményeivel, sőt, meghívott az otthonába, hogy egy teljes napot töltsünk el együtt. Tammy (a másik menedzser) muffint hozott utolsó nap mindannyiunknak, és kaptam egy Culverses plüss kutyát is:)…még az orosz menedzserünk is megölelgetett, pedig Ő aztán olyan rideg mindenkivel, se egy mosoly, se egy jó szó:))….na de kicsit eltértem a témától..mindegy, ma megígértem magamnak, hogy nem bekkszpészelek, írom, ami jön:) A lényeg, hogy nagyon jó fejek tudnak lenni az amcsik, és rengeteget lehet tőlük tanulni…no nem csak azt, hogy hogyan keverj csokishakeet, és hogyan kell kasszázni…talán a legfontosabb magatartásbeli különbség, amiből az európai embernek sem árt ha “eltanulja”, az amerikaiak sokkal lazábban veszik az életet, nem stresszelik annyit magukat, nem bonyolítják túl a dolgokat, és sokat nevetnek és mosolyognak, sokkal közvetlenebbek és barátságosabbak… Valójában szerintem nem a pénz az, amiért érdemes Amerikába menni…és a nyelvtanulás is kérdéses..például Ovi már korábban is nagyon jól tudott angolul, azt mondta, hogy Ő sok újat nem tanult a nyár alatt, leszámítva egy-két kifejezést, amit a british english nem használ. Mondjuk én, aki örök életében németes voltam, rengeteget tanultam, tehát nekem már csak a nyelvtanulás céljából is megérte….de ez eltörpül mindamellett, amit láttam és tapasztaltam. Nem csak, hogy rengeteg nemzetiségű emberrel összeismerkedtem és tanultam tőlük, a szokásaikról, az életmódjukról, de megtanultam kicsit elengedni édesanyám szoknyáját és önálló lenni, a saját pénzemből gazdálkodni, beosztani, megélni és gyűjtögetni..ráadásul idegen környezetben. ..és végül az utazás, mert bizony filmbeli helyszíneken jártam, ahova nem jut el akárki.

A végkövetkeztetésem az, hogy jó lecke volt, és bár sokat panaszkodtam arról, hogy nem érte meg (mert pénzügyileg valóban annyira nem, mint a korábbi években)…de megérte!…