[JUDITKA] Na, nem kell megijedni, nem a valóságos, hatalmas erejű, természeti csapásról beszélek:) hanem a Wilderness egyik csúszdájáról.

az úgy történt, hogy tegnap délelőtt mindketten szabadok voltunk Zsuzsival, reggel egyet gondoltunk, s elmentünk a Wildernessbe…ezúttal civilben, vendégként, és mi is kipróbáltuk az összes csúszdát, vagyis az izgalmasabbakat, mert az összes csúszdát és medencét kipróbálni képtelenség egy délelőtt alatt, annyira sok van…és hatalmas a terület is, amit felölel a Wilderness  (lasd http://www.wildernessresort.com/). Azért jó a Wilderness alkalmazottjának lenni, mert akkor akármikor ingyen bemehetünk…mindössze egy kérést kell kitöltenünk, amit a menedzser aláír, és máris bevegyülhetünk a sok, gazdag amcsi közé:) Hát ezt tettük mi is a tegnap, ott rohangáltunk a csúszdák között, sikoltozva, mint a kamasz, hülye leánykák, élveztük a napsütést s az ingyen törölközőt. A Hurrikán a legdúrvább csúszda…napközben félórás sorokat kell kiállni, hogy sorrakerülhess és egyet csúszhass rajta, és komoly szabályok vannak, ami a magasságot és súlyt illeti. Maximum négy ember csúszhat egyszerre, és az sem mindegy, hogy hogyan ülnek egymással szemben ezek az emberek, a megfelelő súlymegoszlás miatt. Mi a tegnap nagyon jól jártunk, mert csak kb 25 percet álltunk sorban a hurrikánnál, ugyanis nyitás előtt értünk oda, és máris beálltunk a sorba…előttünk két kiscsaj állt, akiket aztán nem is engedtek le magukra, mert nem voltak elég súlyosak. Én pont úgy kerültem, hogy háttal mentem, és semmit nem láttam, hogy hol és hova megyünk, de Zsuzsi rémült arca mindig egyértelműen jelezte, hogy mire számítsak:)) Egy darabig nem tűnt vészesnek, amíg egyenesen mentünk , és akkor hátra is néztem egy pillanatra, lássam, mi a fene van, nincs egy kanyar se az egész csúszdában?:) s akkor láttam, hogy mi következik, hogy nem következett semmi, s a matrac alól eltűnt a csúszda… hirtelen kb 45 fokos szögben zuhantunk, tök egyenesen egy nagy, tölcsér alakú valamibe, amiben aztán körbe-körbe forogtunk, egyre lassulva. Hát ijesztő volt, nagyon, az biztos, főleg, hogy semmit nem láttam, csak Zsuzsi rémült,sikoltozó arcát:) azt is csak néha néha, amikor a hajam épp nem volt a szememben:))…ezt a hurrikánt túléltük:) s reméljük, hogy még jópárszor túlélhetjük majd:D