[JUDITKA] Szabad délutánunk alkalmából, ma Zsuzsival elmentünk a Wildernessbe berúgni…Tudni kell a báros fiúról, hogy egy érzéketlen, utolsó paraszt… neve Josh White,és az első napokban szimpatikusnak tűnt…de miután készítettünk Neki egy hatalmas adag fagyit, rá tejszínhabból szmájlit, cseresznyéből szemet tettünk, és amikor odaadtuk, csak annyit mondott, kösz, de nem vagyok éhes, és eldobta…na ezzel betette az ajtót nálunk..és ez még semmi, ahhoz képest, hogy abszolút semmit nem segít, akkor sem, ha a fagyizó előtt ötven méteres sor kígyózik…vagy ha épp beletörik a kezünk a csáklet mintcsipbe…zárás után pedig még véletlenül se érzi rosszúl magát, hogy mi cipeljük a hatalmas szemeteszsákokat , nem hogy még ki is vegye a kezünkből nagy lovagiasan… ááá dehogy, az első dolga, amikor kiér a Wilderness parkolójába, hogy köp egy nagyot =))
Na, ez az egész passzivítása felénk akkor szűnt meg, amikor a wildernesses konfliktusunk utáni nap éppen csak, hogy nem ugrottunk a nyakába, hogy újra együtt dolgozunk.Ugyanis azon a bizonyos konfliktusos estén valami bolgár csaj volt a bároskisasszony,mint kiderült, miatta is volt a konfliktus, mert Ő ígérte meg annak a családnak, hogy ki lesznek szolgálva…csak épp nekünk felejtett el szólni…a majomja. Na mindegy. Szóval, örvendtünk nagyon, hogy Josh-sal dolgozunk, mert Vele sosem voltak ilyen problémák, el is meséltük Neki, hogy mi történt, és azóta hihetetlenül rendes… Ma este odamentünk Hozzá és kevert nekünk egy- egy Margarita cocktail és elmesélte, hogy a reggel volt a Culver’sben, mert imádja a hot fudge sundae-t, és elmagyarázta a baseball szabályait…ugyanis nagy sport mániás…ésés, kiderült, hogy pontosan egy nappal idősebb, mint én Na…a lényeg, hogy még a végén sikerül megszelidítsük az érzéketlen amerikait ishátha…