[JUDITKA] Bizony senkinek sem könnyű, és bármennyire kellemetlen elhinni, de valóban csak nyári segédmunkások vagyunk, akiket amennyire csak lehet kihasználnak…és mi, ha dolgozni akarunk (márpedig ezért jöttünk), akkor meg kell alázkodnunk,le kell nyelnünk a pofonokat,  igazat kell adnunk, akkor is, ha igazságtalanul ítélkeznek…mert különben kirúgnak, és akkor mi lesz? Más munkahelyet tutti nem kapnánk…  Pedig.. Istenem, hányszor elküldeném melegebb éghajlatokra a kedves vendégeket, miután már teljesen hülyének néznek, és bolondot csinálnak belőlem, azzal, hogy ők maguk sem tudják, hogy mit szeretnének enni (pl), és ezerszer meggondolják magukat, nem, ők mégis kérnek kecsapot is, meg majonézt is…de nehogy hagymakarikát rakjunk bele, mert ők csak kimondottan a sűlt hagymát eszik meg… vagy előbb azt mondják, hogy ne legyen a hamburgerben sajt, aztán visszajön, hogy ő biza csízburgert kért…megcsináljuk a riméket, erre visszahozza, hogy ő amerikai sajtot kér bele, nem cheddar cheset..na me…vannak ilyenek, sajnos… rendesen imádom, amikor visszahozzák a kaját, hogy ők nem akartak majonézt bele…pedig az nem is majonéz, csak tartar szósz:)) de nekünk még akkor is mosolyognunk kell, ha a kedves a menedzserrel akar kirugatni, amiért ő  nem tudja megkülönböztetni a majonézt a tartar szósztól, és a seggüket kell kinyalni, és a bocsánatukért esedezni, hogy többet nem fog előfordulni….

Sajnos nem vagány a helyzet, és mi tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy heti hatvan- hetven órát dolgozhatunk (micsoda varázslatos nyár:))…mert rengeteg ismerősöm megváltoztatta a repülőjegyét és hamarabb hazautazik, mert nem éri meg tovább itt maradni. lejárt a szezon, és heti 15 óra után még a lakbért se lehet kifizetni…

Na de most akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy 5 hét múlva elindulunk hazafele…chicago és New York fele:P