[JUDITKA] Na, hát akkor szülessen egy blog , mely hét erdélyi diák kétezerkilences nyaráról fog szólni… Amerikában, pontosabban Wisconsin állam turistaparadicsomában, Wisconsin Dellsben… melyről egyelőre elég, ha annyit tudtok (a reklám kedvéért :),  hogy a viziparkok fővárosaként (the waterpark capital of the World) emlegetik. Persze amellett, hogy nyaralni megyünk, úgy tervezzük, hogy két munkahelyünk is lesz…

Arra gondoltam, lehetne ez a blogocska egy kapocs, amely összeköt bennünket az otthonunkkal és az otthoniakkal. Lehetne ez amolyan színes utikalauz, képekkel és videókkal, nyári élménybeszámoló… vagy legalábbis töredéke annak, amit megélünk majd. Nem ígérem, hogy nap mint nap írni fogok…és, hogy csak szép és értelmes dolgokat… Mindenesetre egy próbát megér.

Na és akkor a hosszas szófosás után illene már végre bemutatkoznom. Nevem Kovácsics Judit, 22 éves székely jányka vagyok (remélem, mindenki ért székelyül:), a hargitai kisváros, Gyergyószentmiklós sarja. Időközben végzem a kolozsvári Sapientia egyetem fotó, film, media szakát…nyaranta pedig próbálok minél hasznosabban nyaralni… ezért is döntöttem úgy, hogy újra megsüttetem éccsanyámmal a hamubasűlt pogácsát, szalonnát, s irány a nagyvilág, szerencsét próbálok..újra, igen, újra. Mert már a tavaly nyáron is átrepültem az óceánt, hetedhétországon túlra, az üveghegyeken túlra…majd meglátjátok.

Pontosan 76 perc múlva felszállok majd egy buszra, amivel elzötykölődök Budapestig….azt hiszem kikönyörgöm majd, hogy elvigyenek a repülőtérre. Ott lesz a nagy találkozás a többiekkel (az a hat ember, akikhez tárulok hetediknekJ) Onnan holnap reggel háromnegyed tízkor átrepülünk Zürichbe, majd repülőgépet váltunk és meg se állunk Chicagoig. Délutánra már ott is leszünk:)…pedig tíz órát fogunk repülni…  Valójában csak időutazunk egy keveset, mert ott nyolc órával korább van, mint Romániában… nehéz lesz az átállás, napközben állandóan aludhatnékunk lesz, éjszaka meg…bagoly effektus:)

a tavalyi esetből tanulva, idén nem pakoltam feszülésig teli a böröndöt..és mindössze 16 kilónyi ruhát, cipőt és piperecuccot pakoltam. Ráadásul a 98 pár fülbevalómból csak körülbelül a felét viszem, mert úgyse hordhatom majd a munkahelyen. És viszek egy tipikus román bort a kedvenc menedzseremnek, meg házicsokit….hogy egyenek valami igazit is, és igyanak egy kevés bort, ami valódi szőlőből készült.:) talán a legnagyobb ajándék egy igazi vert, házikenyér volna… mert szegények, ott nem igazán esznek normális kaját..na de majd erről később, bővebben.

Kűvánjatok jó utat…ha lezuhanna a repülő, akkor üzenem, hogy szerettelek.