[JUDITKA és OVI] Chicagoban nem volt részünk szép fogadtatásban, szarrá vert az eső, míg elértünk valahogy az Arlington diákszállóba. De az azért nagy szó, hogy nem tévedtünk el… csak az esti sétánál:) de megérte mindenképp az esőben és a nemtomhány kilométerperórás szélben való tévelygés és fagyoskodás, mert a látvány kárpótolt mindannyiunkat (a képek, amik készültek, megtekinthetőek a blog galériájában)…s a meggy a habostortán (mert tegyük fel, hogy a látvány volt a habostorta:) az éjszakai kajálás a McDonald’sban…Másnap  szinte lekéstük az egyetlen buszt, amivel el lehet jutni Wisconsin Dellsig:)…akkora rohanást lerendeztünk, ha Redbullt ittunk volna, akkor arra foghatnám, hogy az adta az erőt, hogy úgy száguldozzak a plussz húsz kilóval magam után, de így…. lényeg, hogy elértük pár perc híján a buszt, s aztán végig  gyermekcsináló időben utaztunk 5 órát. Dellsbe megérkezve valami kedves idegenek terelgettek az eső elől a többi internésönöl sztjudenttel, hívtak nekünk taxit, és szórakoztattak… elég nehéz volt elhinni, hogy mindezt teljesen ingyen tették…azóta is azon töröm a fejem, vajon ki fizette le őket, kik voltak és honnan bukkantak elő…

Jelen pillanatban itt ülünk a fenyőfák alatt, a motellel szemben, egy veder  jéggel a lábunk előtt és egy-egy pohár jeges narancslével a kezünkben és azon töprengünk, hogy mi lesz velünk az első fizetésig.:) Ugyanis a helyzet az, hogy csak most fogunk neki dolgozni, és a társaság nagy része még mindig második munkahely után keresgél…és legjobb esetben is csak két hét múlva kapunk fizetést, addig meg valamiből fizetni kellene a lakbért, és legalább enni. Az új étrendet elég nehezen szokja a gyomrunk, állandóan fel vagyunk puffadva, és csak pillanatnyilag laktat…állandóan ehetnéke van az embernek, és az emésztés is megváltozik. A legkedveltebb (reggeldélbeneste) visszatérő kedvenc étel a műzli tejjelJ..ez hasonlít a leginkább az otthonira:P

A szobákat is egész otthonossá tettük, jóól belaktuk, mindenkinek meglett a kedvenc vacka. Hatalmas, külön, franciaágyam lett…azaz, itt qween size bed-nek hívják…az a lényeg, hogy keresztben is fekühetek rajta egész nyugodtan anélkül, hogy lelógna róla a lábam, vagy a fejemJ

Megvettük a nyári mustangokat is már, vettünk hozzájuk lezárókat, meg lámpát, és tegnap egész nap bringáztunk, úgy hogy mára mindenki a hátsóját fájtatta. De ettől függetlenül még mindig  bringával megyünk a telefonfülkéig is (ami különben gyalog is 2 percre van)…

Sajnos az időjárás nem nagyon engedi a kinti szórakozást…tegnap este a többiek is megismerték a wisconsini viharokat…különben ez a hely szinte híres a tornádóiról, meg a kemény viharjairól. Ma volt az első nap, amikor fürdőruciba bújtunk és megmártottuk magunkat a motel medencéjében. Különben a szervezetünk még mindig hadakozik az átállással..napközben folyamatosan ásítozunk, és aludhatnékunk van, éjszaka pedig állandóan felébredünk.

Na igen, és az utóbbi napok szlogenje: „ Az első fizetés után veszek egy….”