[JUDITKA] Az első hetek mindig aggódással és izgalommal telnek: hogy lesz-e két munkahely, és a kettő hogy fog összeférni? Kapunk-e majd elég órát és fizetést? Meg tudunk-e majd felelni az elvárásoknak? Stb.

Igaz, hogy kicsit sokat kell spekulálni, és a menedzser fejére járni, de szépen lassan csak kialakul. Ma megyünk a Wildernessbe orijentésönre, és elméletileg holnaptól –végre- ott is munkába állunk. Persze még mindig kérdéses, hogy felvesznek-e életmentőnek (nagyobb az órabére), vagy csak a csúszdákat fogjuk felügyelni. A lájfgárdsághoz ugyanis le kell tenni előbb egy elég komoly vizsgát: fejes a mélyvízbe és  6x50méter gyorsúszás, 3×50 méter választott…mell-, hát-, pillangó-, s fene tudja milyen úszások vannak még, majd vmit bedobnak a vízbe, amit fel kell hozni a medence aljáról… Gyorsúszni egyelőre senki nem tud ennyire sokat…én személy szerint az 1×50 méter után is nyelvlógatva lihegek. A fejessel is bajok vannak, de merülni és a medence aljára leúszni már mindannyian tudunk:) hála Lórinak. Van a motelnek egy fürdőkádnál csak kicsivel nagyobb medencéje (a fiúknak a mellkasukig ér a víz), ahol keményen edzünk a vizsgára. Itt gyakoroljuk az úszást, a merülést meg a fejest… többé-kevésbbé sikeresen. Szegény Ovi az1.90-es magasságával már párszor lehorzsolta a könyökét a medence aljában:) én meg állandóan a fürdődresszem után kell kapjak, szinte minden fejesnél hagyom el. Na de mi naivan hiszünk a csodákban, hogy a vizsgán majd megtáltosodunk, és sikerül leúszni a 300 métret gyorsan:)

Egyelőre mindenkit felvettek a Culver’sbe (lábjegyzék: ) Viszont Lóri és Rozi már fel is mondtak, mert találtak jobb munkahelyet, ahol több órát kapnak. Ez így működik. A többiek…hát majd ők elmondják a véleményüket, hogy nekik mennyire tetszik, vagy mennyire nem tetszik az ottdolgozás. Én személy szerint ha tehetném, reggeltől estig ott dolgoznék… Már a tavaly nyáron is ott dolgoztam, így egy rakás embert ismerek ott. Persze mindig vannak újak…oroszok, meg törökök, és egy pár új, amerikai diák is, de a nagy részét a társaságnak, akik állandó alkalmazottak, jól ismerem, és nagyon megszerettem őket a tavaly…annyira, hogy idén is ugyanoda visszamentem/jöttem:)  A Culver’s számomra mindig is tele volt kihívásokkal…  örökös versengés az orosz vendégmunkásokkal (annyira búval baszottak, hogy az már fájdalmas), ugyanis az egyik menedzser orosz nemzetiségű, és mindig jobban kedvez nekik… értsd úgy, kedves blogolvasó,  hogy több órát ad nekik, és már eleve 8 embert felvesznek (ami szinte az alkalmazottak egyharmadát teszi ki), nekik szabad az anyanyelvüket használni…  minket megszólnak, ha egymás között magyarul beszélünk… vannak ilyenek… de meg kell szokni, és csak mosolyogni mindig. Azt hiszem ez a titka mindennek, ebben a világban egy mosollyal bárkit megnyerhetsz magadnak.

Az idei nyár nagy kihívása a Culver’sben, a kasszagép és a kedves vendégek. Hétfőn ugyanis megtanították, hogyan kell felvenni a rendeléseket… és azóta már szinte szinte tök egyedül is elboldogulok:) Egy érintős képernyőn kell hihetetlenül gyorsan (mert gyorsan mondják) kiválasztani, amit kérnek… és elég sűrűn megesik, hogy nem is értem, mit mondanak, főleg az afro-amerikaiaknál, akik nagyon félszavakban beszélnek, és a  nem amerikaiaknál, akik nagyon törik az angolt.  És pénzzel dolgozni szerintem elég nagy felelősség, úgyhogy …éljenek a kihvások és a Culver’s:)

Lábjegyzék: A Culver’s egy McDonald’shoz  hasonló gyorsétterem, csak itt azért jóval nagyobb a választék.