[ZSUZSI] A következő bejegyzés kicsit más lesz mint a többi, mivel itt nem élményekről írok majd, hanem egy érdekes személyiséget mutatok amjd be, akit nem rég ismertünk meg Jucikával a Pistol Petes-ben. Ő nem más kérem szépen mint Carlton Romeo Barrows, húsz éves, jamaikai születésű fiatalember.

Első ránézésre azt mondaná az ember hogy húúúúúúúúúha…főleg ha az az ember egy lány. Emellett még kedves, segítőkész és ráadásul még jól is dolgozik. A probléma akkor kezdődik amikor több mint tíz percet tölt vele az ember, aki a mi esetünkben ismételten  egy lány. Tíz perc után, amikor megtudta hova való vagy és mit tanulsz rögtön megkérdi, hogy nem akarsz-e vele majd Jamaikába utazni és 6 gyereket szülni neki, mivel ő (more…)

[ZSUZSI] Első szabadnapomat töltöm Dells-be. Nem tudom, hogy ennek örülnöm kéne vagy sem. Örülök, mivel régóta nem aludtam ki magam, de az alvós nap azzal is jár, hogy nem gyűlnek tovább az óráim. De mindenképp kárpótól az a tudat, hogy tegnap már kasszásnak tanulhattam a Culversbe.

Anna volt az aki bevezetett a Culvers kassza rendszerének a világába. Délután öttől este tízig gyakorolhattam, mennyire türelmesnek és mosolygósnak kell legyen egy kasszás. A legdúrvább az volt mikor egy két anyukából álló család (ha értitek mire gondolok:)) férfiasabb tagja jött oda hozzám és két perc alatt ledarált egy több mint tízfajta kajából álló listát és (more…)

[ZSUZSI] Eljött az első Wisconsin Dells-es vasárnap is. Végre kialudhattam magam…nem kellett munka után rohangálni reggel 9kor. Boldogan és kipihenten lépkedtem ki a motel ajtaján, amikor megláttam, hogy a vadi új biciklim kereke kipukkant. Éljen a Wallmart!!! Már éppen indultunk volna Attilával vissza a garancia papírral, amikor Richard és Duggy, (a részeges tulaj és annak ivótársa) felajánlották, hogy segítenek rajtunk. Szépen kicserélték a belső gumit és sitty-sutty ismét életre kelt a járgány. Meglepődtem azon milyen segítőkészek és kedvesek voltak. Tény, hogy alig álltak a lábukon, de azért megtudták csinálni a kerék cserét.

Ezután röpke két óra alatt sikerült felhívni apukámat és beszélni vele 5 percet 5 dollárért. Jó mi? De azért jó volt hallani az otthoniakat. Nagy úszkálással telt a délután majd este besétáltunk Ovival, Stukkerrel és Juditkával a belváros fele. Láttunk csomó vizicsúszdát meg adrenalin növelő hullámvasutakat. Már alig várjuk, hogy legyen pénzünk és időnk is kipróbálni őket. Egyszóval kellemesen telt az első és valószínűleg utolsó közös vasárnapi délutánunk.